“Egy kutyának nem kell sem luxus autó, sem hatalmas ház, sem drága ruhák. Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött: a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és oldhatatlan szeretettel? Hány ember mellett érzed, hogy aki te vagy, az különleges?” (Részlet a Marley meg én című filmből)
Az emberi fejlődés során az állatvilághoz és a közvetlenül mellettünk/velünk élő állatokhoz való viszonyunk is folyamatosan változott. Eleinte csak vadásztunk rájuk, majd rájöttünk, hogy ennél gyümölcsözőbb is lehet a kapcsolat: mielőtt étlapra kerültek, tudásukat, munkaerejüket adták nekünk – s ezzel elkezdődött a domesztikációjuk. Haszonállatként ételt, ruhát, munkaerőt, biztonságot adtak nekünk évezredekig. Az emberiség használta, nem egyszer kihasználta őket, visszaélve hatalmával és lehetőségeivel. Ma sem becsüljük meg őket igazán. Sajnos ritka kivételektől eltekintve csak az utóbbi évtizedekben váltak egyes fajok igazi társállattá: rohanó, egyre elembertelenedő világunkban a kulturált helyeken barátként, családtagként tekintenek rájuk. Nem véletlenül, hiszen olyan kincseket kaphatunk tőlük törődésünkért, szeretetünkért cserébe, mint a figyelem, a szeretet, a bizalom és a hűség. Ezek azok a dolgok, melyeket pénzért megvásárolni nem lehet, s melyekkel visszaélni soha nem szabad.
Erdei házunk ma már nemcsak az embereknek ad kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget. Az eltelt évek során az erdőlakók megismertek és befogadtak bennünket, felismerve azt, hogy tőlünk nem kell félni. A biztonságért cserébe a bizalmukat kapjuk, mely gyakorlatilag azt jelenti, hogy az életüket ránk bízzák. Megtalált bennünket mindenki, aki biztonságra, otthonra vágyott, segítségre szorult. Volt, aki egy idő után tovább állt, volt, akinek mi kerestünk új otthont, és volt, aki végleg itt maradt. Önként, szabad akaratából. Így lettünk egyre többen a kis házban, s vált a hely azzá, amivé eredetileg szántuk: biztonságot jelentő menedékké.
A befogadott háziállatok mellett minden segítségre szoruló vadállatnak is igyekszünk megfelelő segítséget adni. Ezért esetenként a kutya, cicák mellett meglepő vendégekkel lehet nálunk találkozni: denevérek, teknősök, madarak és kis ragadozók fordulnak meg nálunk ideiglenesen. S mivel egyre többen kérnek segítséget, vadvédelmi tevékenységünket feltétlenül fejlesztenünk kell a közeljövőben. Hiszen ők nem lehetnek társállatok, vadnak, szabadnak születtek, s gyógyulásuk után szabadságukat visszakérik. S ez így van jól. A látogatók azonban szeretnek közeli kapcsolatba kerülni a vadállatokkal is: ezért hoztuk létre kicsiny dámparkunkat, melyben a személyes kontaktus kialakulhat. Tekintettel arra, hogy ezek az állatok zártkerti körülmények között tenyészetben születtek, ezért nem rabságban tartjuk őket – a kerítések ellenére. Volt alkalmuk megtapasztalni a szabadságot, s akkor, néhány napi kirándulás után úgy döntöttek, hogy nálunk jobban érzik magukat és maradnak. Azóta egy teljes családi csapatban gyönyörködhetnek a hozzánk látogatók.
Néhány érdekesebb video:
Legutóbbi hozzászólások